Bár az elmúlt évtized konjunktúrája idején a magyar gazdaság látványosan gyarapodott, Magyarország továbbra is az Európai Unió egyik legszegényebb tagállama, nemzetközi összehasonlításban is alacsony bérszínvonallal és kiugróan gyenge társadalmi mobilitással. A szegénység ugyanakkor nemcsak egyéni, hanem a társadalom egészét sújtó, a gazdaságot is visszahúzó probléma. A szegénység csökkentése egyszerre erkölcsi kötelesség és össztársadalmi érdek. Ennek nem egyetlen, de fontos eszköze a szociális juttatások rendszere.
Magyarországon a rendelkezésre álló szegénységmutatók alapján ma 2,5–2,8 millió szegény él – a probléma alaposabb felméréséhez azonban új, pontosabb mérőszámra van szükség.
A szociális transzferek rendszere Magyarországon európai összehasonlításban meglehetősen szűkmarkú, emellett szétaprózott, túlbürokratizált és alacsony hatékonyságú, amivel épp a leginkább rászorulókat fosztja meg a segítségtől. Ezt a rendszert radikálisan egyszerűsíteni kell. A fő cél, hogy tíz éven belül minden rászoruló polgár legalább a létminimumnak megfelelő összegből gazdálkodhasson.
