A városiasodás a modern társadalmak meghatározó tendenciája. A világ más fejlett országaihoz hasonlóan a nagyvárosi térségek lakossága Magyarországon is folyamatosan növekednek. Ugyanakkor a nagyvárosi központok és az azokat körülvevő agglomerációnak a viszonya világszerte változatos képet mutat. 1990 és 2022 között a magyar főváros lakossága több mint 300 ezerrel, a többi régióközponté összesen mintegy 200 ezer fővel csökkent, és mindössze négy nagyváros esetében figyelhető meg némi növekedés. A jelenlegi trendekből egyértelmen látszik, hogy célzott közpolitikai beavatkozások nélkül Magyarországon a szuburbanizáció, vagyis a városok szétterülése, a központ fogyása és az egyfunkciós, hiányos infrastruktúrával ellátott agglomeráció bővülése a következő évtizedekben tovább fog folytatódni. A nagyvárosok lakosságának fogyása pedig önmagán túlmutató folyamat, amely számos nem kívánt mellékhatással jár, mindenekelőtt:
- Az egyre növekvő mértékű, tömeges ingázásból fakadó járulékos környezeti terheléssel.
- A nagyvárosi szlömösödés veszélyével.
- A nagyvárosi szolgáltatások szegényedésével, minőségük romlásával.
- A kreativitás nagyvárosi „csomósodásában” rejlő lehetőségek kiaknázatlanságával.
Mit tehetünk?
