Magyarország az Európai Unió tagjaként vállalta, hogy 2050-ig eléri a teljes klímasemlegességet. Ehhez át kell alakítanunk az életünket, a termelés módjától, a közlekedésen át az otthonaink energiahatékonyságáig. Az Egyensúly Intézet két szakpolitikai csomagban (Hogyan érjük el a klímasemlegességet? II., és Hogyan kezeljük a zöld átmenetet?) kínál részletes javaslatokat ennek megoldására. A tanulmányokról az Egyensúly Intézet részéről Filippov Gábor kutatási igazgató, Csernus Dóra vezető környezet- és klímapolitikai szakértő, illetve Bart István külső szakértő beszélgettek Perger Andrással, a Greenpeace klíma- és energiakampány felelősével.
Az Egyensúly Intézet Magyarország 2030 címet viselő országvíziójában is hangsúlyos szerepet szán a klímasemlegességnek, tavaly decemberi átfogó szakpolitikájában az új magyar klímacél 2030-as eléréséhez készített javaslatokat. Az agytröszt két új szakpolitikai csomagjában a földgázhasználat mérséklésének lehetőségeivel, az ipari dekarbonizációval, a közlekedési szektor zöldítésével továbbá az épületszektorban jelentkező rövid távú kihívások kezelésével foglalkozik. Elképzelhető-e egyáltalán a gázmentes jövő? Mi történik az ingatlanpiaccal, a gazdasággal, ha a kormány belefog több százezer épület korszerűsítésébe? Hogyan vezessük ki a forgalomból a legszennyezőbb autókat?
Magyarországon a földgáz teljes energiafelhasználáson belüli aránya 34 százalék, ami kiugróan magas érték az EU-n belül. Az orosz-ukrán háború kitörése óta ráadásul a földgázról való leválás már nem csupán fenntarthatósági és gazdaságpolitikai, de biztonságpolitikai kérdéssé is vált. Ezért lenne fontos, hogy 2030-ig 200 ezer magyar háztartás függetlenedjen a gázhálózattól. A hazai ipar energiaintenzitás szempontjából nem áll rosszul, a kibocsátások 31 százalékáért felelős, ám a termelésben fokozatosan csökkentetni kell a fosszilis energiaghordozók arányát. Ehhez az államnak vissza nem térítendő forrásokkal és kedvezményes hitelekkel kell támogatnia az alacsony kibocsátású technológiák terjedését, támogatni kell az európai karbonvám bevezetését és meg kell duplázni a zöld közbeszerzések számát.
Építés helyett felújítás!
Hatalmas kihívásnak ígérkezik a közlekedés zöldítése: a kibocsátásokban régiós összevetésben Magyarországon mérték a második legnagyobb növekedést (25,5 százalék). Az egyszerre gyarapodó és korosodó személygépjárműből álló flotta problémáját roncsbeváltó programmal kell orvosolni, az autópályákon pedig 110 kilométer/órás sebességkorlátra van szükség. Az építőipar zöldítésével már a következő években is látványos eredményeket lehet elérni. A kapacitáshiány csökkentésére, illetve az építésekkel szemben a felújításokra kell, hogy helyezzük a hangsúlyt! Évi 100 ezer lakás mélyfelújításával, a kőszén és a lignit fűtésből történő kivezetésével, a tüzelőtámogatási rendszer megújításával elérhető lenne a teljes magyar lakásállomány dekarbonizációja 2050-re.
„Mivel a politika teremti a valóságot, nagyon fontos, hogy elkezdjen beszélgetni arról, milyen konkrét lépések és milyen valós nehézségek vezetnek a klímasemlegesség eléréséhez. Realista célokkal igenis megvalósítható a zöld átmenet terve” – fogalmazott bevezetőjében Filippov Gábor. „Kevés olyan program létezik, amit olyan sikeresen lehetne kommunikálni, mint a klímasemlegesség” – tette hozzá a kutatási igazgató. Kiemelte, nemzeti törvényünk, uniós vállalásunk van róla, hogy végre kell hajtanunk a zöld átállást, de fontos tisztázni, hogy milyen konkrét praktikus problémákkal szembesülünk közen? Ki hajtja végre, milyen forrásból, és milyen hatása lesz a társadalomra?
Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klímapolitikai szakértője az épületszektor karbonmentességére kitérve jelezte: „szükséges lenne egy kormányzati ciklusokon átívelő épületfelújítási program, hiszen egy ház teljes mélyfelújítása legalább 60 százalékos energiamegtakarítást jelent. A program kapcsán felmerülő munkaerőhiányra, a gyorsan változó alapanyagárakra, a szociális kihívások problémájára megoldással szolgálna az épület-energiahatékonysági program, az építőipari hiányszakmákra való átképzés, valamint a közhasznú és szociális bérlakásprogram, és természetesen a villamoshálózat fejlesztése. Intő jel, hogy amíg Budapesten a bérlakásállomány a teljes állomány 5 százalékát teszi ki, az átlagos nyugat-európai nagyvárosokban nagyjából 60 százalékát. Óriási megtakarítást jelentene, ha az alacsony energiakibocsátású bérlakásállomány 25 százalékra nőne 2040-re.”
A holland példa
A lakossági földgázhasználat visszaszorítására Bart István Hollandiát hozta példaként, ahol – elsőként Európában – az önkormányzat, a lakosság, a szolgáltatók, az állam és a civil szféra együtt dolgozik a városrészeként lezajló zöld átmeneten. Az Egyensúly Intézet külső szakértője, az Európai Bizottság Klímapolitikai Főosztályának korábbi munkatársa néhány gondolat erejéig a közlekedés karbonsemlegességére is kitért: „kutatók szerint 15-18 százalékos energiamegtakarítás jelentene, ha 110 kilométeres maximális óránkénti sebességet vezetnének be az autópályákon. Volt már példa hasonlóra: az olajválság idején: az Egyesült Államokban annyira féltek az üzemanyaghiánytól, hogy kijelöltek egy a korábbinál sokkal alacsonyabb sebességhatárt.”
Hozzáfűzte, politikai értelemben Nyugat-Európa több országában komolyan elköteleződtek a zöld átmenet mellett, hiszen megerősödtek a zöld pártok. Magyarországon ezt nem érezzük annyira. Mindazonáltal a klímasemlegesség, mint célkitűzés kimondott célja a magyar energia- és klímastratégiának. „Az, hogy nem csináljuk, nem alternatíva.”
Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány felelőse kifejtette, Magyarországon a lakosság a legnagyobb földgázfelhasználó, így az épületek energiasemlegességének elérése lenne a legfontosabb teendő. „Ha európai összehasonlításban vizsgáljuk a gázfelhasználás arányát, illetve annak importhányadát, látható, hogy Magyarország rendkívül kitett a jelenlegi helyzetnek. Csak akkor lehet sikeres az átmenet, ha megtanulunk takarékosabban bánni az energiahordozókkal.”
Arról is beszélt, hogy a magyarok az elmúlt évtizedekben hozzászoktak, hogy a fa és a szénfűtéshez képest a földgáz sokkal komfortosabb: nincs szaga, folyamatosan jön, állítható a hőmérséklet. Azonban az orosz-ukrán háborúra és az energiakrízist figyelembe véve a jelenlegi helyzetben el kell fogadnunk, hogy az ellátásunk veszélybe került, nem tudjuk, hogy meddig jön biztosan gáz, és mennyi lesz az ára.
A részletes klímapolitikai javaslatcsomagokat minden hazai vezető politikai és gazdasági döntéshozó megkapja a következő napokban.
Az energiaszektor, az ipar és a közlekedés fenntarthatóvá tételére vonatkozó javaslat innen, az ezt megalapozó háttértanulmány pedig innen érhető el. Az épületszektor zöldítésére vonatkozó kihívások és az azok kezelésére vonatkozó intézkedéscsomag pedig innen tölthető le.
